A tavalyi időszaki kiállítások közül Európában a legsikeresebb a firenzei Uffizi Képtárban megrendezett La mente di Leonardo című időszaki tárlat volt, melyre több mint öt millióan voltak kíváncsiak tíz hónap alatt. Ez nem kerülte el a Modem igazgatójának figyelmét sem, aki az első adandó alkalommal megnézte Firenzében a kiállítást. – Elsősorban a megépített konstrukciók nyűgöztek le, melyekről később kiderült, hogy páratlanok abban az értelemben, hogy Leonardo útmutatásai alapján készültek – állítja Gulyás Gábor. – Tudvalévő, hogy a Leonardo-filológia ma elismert szakmának számít. Legnagyobb szaktekintélyének Paolo Galluzzit tartják, az olasz tudománytörténeti múzeum igazgatóját, aki főkurátorként vett részt a La mente di Leonardo című tárlat megépítésében. Megkeresésemre kedvesen reagált, aminek eredményeként személyes találkozóra is sor került. Velünk párhuzamosan Amerikából is érdeklődtek, ám mivel mi konkrétabb ajánlattal érkeztünk, minket részesítettek előnyben. Jelenleg a Tokiói Nemzeti Múzeumban látható a kiállítás, mely várhatóan augusztus 14-e és november 14-e között tekinthető meg Debrecenben a Modemben. Jelenleg tárgyalunk az olasz féllel, de minden remény megvan arra, hogy március közepéig alá tudjuk írni a szerződést – adja hírül az igazgató.

 

 

A Leonardo zsenije előtt tisztelgő egyéb kiállításoktól a komplex szemlélet különbözteti meg a La mente di Leonardo (munkacím: Az univerzum géniusza) című tárlatot, amint arra vállalkozik, hogy da Vinci gondolkodását, észjárását világítja meg példák során át. Az a szándék vezette a kurátorokat – köztük az olasz Laura Manettit is –, hogy ismeretterjesztő, oktató jelleggel, kontextusba helyezve mutassák be az autodidakta Leonardo motivációit, analizáló, elemző és fogalomalkotó módszereit. Láttassák a folytonosan kereső, kísérletező, igényes és önmagával elégedetlen homo universalist, a kor megtestesült ideálját, aki megszállottan kutatta a természet tökéletes leképezésének lehetőségeit. Rajzaiból és írásaiból a tudás egyfajta enciklopédiája bontakozik ki: az optikai értekezésektől kezdve, a mechanikán és az anatómián át egészen a bonctani füzetekig apró részleteiben tárta fel a világot, kereste a törvényszerűségeket, az összefüggéseket. A polihisztor a reneszánsz kor gondolkodásmódjával összhangban tanulmányozta a különböző jelenségeket, tevékenységét az egyetemes ember eszméjének beteljesítése hatotta át. A korszak egyik kutatója, Sztanek Péter történész úgy fogalmaz, hogy az egyetemes ember túl akar jutni az anyag, az élet és a halál korlátain, és ehhez harmonikusan fejleszti filozófikus, tudományos és művészeti oldalát. Leonardo az ember és a világegyetem közti rejtett kötelékeket kereste, s azokat az okokat, melyek a természet megnyilvánulásai mögött húzódnak meg.

 

 

A természettel da Vinci szoros kapcsolatot ápolt kisgyermekkora óta. Törvénytelen gyermekként Toscanában, egy kis faluban látta meg a napvilágot 1452-ben. Ötéves volt, amikor apja magához vette. Fiatalon, 1466-ban kezdett el tanulni és inaskodni az ismert polihisztor, Andrea del Verrocchio műhelyében Firenzében. Elméleti és gyakorlati jártasságot szerzett itt a művészetekben, a természettudományokban és a zenében. A festészetben és a gépészetben különösen tehetségesnek mutatkozott, inasból segéddé lett, ami egyet jelentett azzal, hogy ténylegesen is részt vett Verrocchio oldalán a munkák kivitelezésében. Már ekkoriban is hajlott a perfekcionizmusra: egy ruházat redőiek megfestéséhez – úgy tudni – előtanulmányokat folytatott folyékony gipszbe áztatott kendőkkel és agyagfigurákkal. Első önálló, egyértelműen neki tulajdonítható rajza 1473-ban készült el, abban az évben, amikor tagja lett a festők Szent Lukács céhének. Néhány évvel később önálló műhelyet alapított, de keveset festett, elsősorban találmányaival, szerszámgépeivel foglalkozott. Valószínűleg ebből az időből való a Krisztus megkeresztelése –, melynek elkészítésében részfeladatot kapott Verrocchiótól –, valamint önálló munkája, az Uffiziben őrzött Angyali üdvözlet. Az első lépést a hírnév felé a Mágusok hódolata című festménye jelentette, mely egy időben készült a Vatikánban látható Szent Jeromos című képpel. Pályázott Ludovico Sforza milánói udvarába is, ahová végül 1482-ben helyezte át székhelyét. Milánói korszakában készítette a Sziklás Madonnát, folytatta az emberi test tanulmányozását, 1495 és ’97 között pedig megfestette leghíresebb munkáját, az Utolsó vacsorát. Mindeközben tanulmányokat készített a Sforza-emlékműhöz, egy hét méter magas, lovat formázó bronzszoborhoz, mely végül nem készült el, pedig összesen tizenhat évet áldozott erre a munkára. Anatómiai tanulmányokat folytatott, agyagmodellt készített, új bronzöntési technikát dolgozott ki, ám Ludovico Sforza az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a hirtelen támadt politikai nyugtalanság miatt a lovas szoborra szánt teljes bronzmennyiségből ágyúkat önt. 1502-ben a polihisztort már a spanyol származású, tekintélyes, de kegyetlen Cesare Borgia oldalán találjuk hadmérnöki pozícióban. Utolsó pártfogójával, I. Ferenccel 1515-ben ismerkedett meg, akit a legenda szerint egy oroszlán formájú automatával „hódított meg”. Nem sokkal később a francia király első számú festőjévé, építészévé és mérnökévé nevezték ki. Da Vinci 1519 májusában, a franciaországi Ambois-ban hunyt el.

 

 

A Modem igazgatója úgy számol, hogy nagyjából tíz eredeti Leonardo da Vinci alkotást tárhat augusztustól az érdeklődők elé. Elsősorban da Vinci-rajzokról, -grafikákról van szó. – A rajzok többsége windsori tulajdonban van, megszerzésük pedig elsősorban személyes kapcsolatokon múlik. Nagy előny e tekintetben, hogy a kiállítás főkurátora Európa-szerte elismert szaktekintély – tájékoztat Gulyás Gábor. Hozzáfűzi, hogy mivel a grafikák kényesek – előírják többek közt, hogy milyen módon és mennyi ideig világíthatók meg –, néhány hét után az eredeti darabokat facsimilére kell majd cserélni. Hasonló a helyzet a Leonardo-kódexeknek is nevezett Leonardo-kéziratokkal, pl. a madarak repüléséről készített, 1505-re datálható kisméretű jegyzetgyűjteménnyel. Eredetiben várhatóan hat hétig láthatók majd Debrecenben. Az Uffizi birtokában lévő Angyali üdvözlet című festményt nem kölcsönzi a képtár, segítőkésznek mutatkozik viszont abban, hogy támogató levelet ír a potenciális kölcsönzőknek, így például a Vatikánnak a Szent Jeromos című mű megszerzése érdekében.

 

 Az Uffiziben 800 négyzetméteren kapott helyet a tárlat, a Modemben körülbelül 1200 négyzetmétert foglal majd el a kiállítás, mely a Baltazár Dezső tér felé bővíthető. Remény van arra is, hogy a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egy-egy nagy becsben tartott darabjával is gazdagodik a Debrecenben bemutatandó kiállítási anyag, például egy kis lovas szoborral, melynek párja a British Múzeumban látható. – A debreceni Leonardo-tárlat emblémája az a lovas szobor lehetne, amelyet a Sforza-emlékmű tervei alapján készítenénk el. A szobor egy részét egy üveggyapotszerű anyagból megépítették Firenzében, mi viszont az eredeti elképzelésekhez hűen a monumentális alkotás egészét szeretnénk megvalósítani – ecseteli az elképzeléseket a Modem igazgatója, s megjegyzi, a szobrot egyfajta marketingfogásként utaztatnák a kiállítás megnyitója előtt. Tudatja, hogy filmek, multimédiás animációs anyagok is készültek a La mente di Leonardo című tárlatra, például a Mona Lisa festészeti technikájáról vagy az Utolsó vacsoráról. – Nem hagyományos, történeti tényeket felelevenítő filmekre kell gondolni, hanem olyan kreatív alkotásokra, melyek azon túl, hogy szellemi izgalmat hordoznak és rávilágítanak egy-egy új kutatási eredményre, a maguk nemében önálló műalkotásnak is tekinthetők. Gulyás Gábor beszámol arról is, hogy gondolkodnak egy külön kabinet kialakításában is, ahol Leonardo kortársainak kevésbé ismert eredeti művei kapnának helyet. Ez erősítené az ismeretterjesztő tárlat célkitűzését, azt hogy kontextusban láttassa, mivel járult hozzá Leonardo az európai kultúrához, a tudomány, a technika és a művészetek fejlődéséhez.

 

 

A debreceni galéria szerencsés helyzetben van annyiban, hogy az épület megfelel valamennyi európai biztonságtechnikai követelménynek, vagyis minden feltétel adott a kiállítás fogadására. – Az olasz fél ragaszkodik ahhoz, hogy a költségekre banki garanciát vagy kezességet vállaljunk. Ugyanakkor minden egyes kiállítási darabot önrész nélkül kell biztosítani, hogy senkit se érjen kár. Számunkra fontos szempont, hogy amit lehet, Magyarországon készíttessünk el. Itt elsősorban a magyar nyelvű feliratokat igénylő elemekre és a multimédiás anyagok szinkronizálására gondolok. A kialakítás és az installálás egészét azonban az az olasz cég végzi, amely megépítette a La mente di Leonardo című tárlatot – összegez a Modem igazgatója.