(
Grál szócikkből átirányítva)
Vicente Juan Masip festménye a Grál-kehelyről
A Szent Grál (röviden Grál) egy közismert középkori legenda. Leggyakoribb ábrázolása egy kehely, amelybe állítólag felfogták a keresztrefeszített Jézus kiömlő vérét.
Kialakulása
A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál, drágakő, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek.
Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére.
Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.
A Szent Grál a szent iratokban
Jézus ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt.
Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén.
A Grál az irodalomban
A grál-költészet ismertebb képviselői a középkorból:
Közülük talán Eschenbach Parzival (Parsifal) c. költeménye a legismertebb, mely alapja volt Richard Wagner operája szövegkönyvének is.
A Szent Grál titkát a Bullion Frigyes, francia király által alapított Sion-rend is magáénak vallja.
A Grál a Parsifal-legendában
William Morris:
Vision of the Holy Grail
A Grált az Üdvösség Hegyén épült vártemplomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg, sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett, átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naív, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melyből ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király.
Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz.
Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.
A Római Birodalom előtti ősi európai (kelta) és keleti kultúrkör érintkezése és kölcsönhatása jórészt még feltáratlan. A Grál-legenda keletkezésének megértése közelebb viheti a ma emberét ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltárásában.
A Grál-kastély
W. C. Stanfield:
Szent Mihály hegye
A Grál templomát (kastélyát) Scharfenberg legendája szerint Titurel építette. [1]
A Grál-kastélyt – egyértelmű meghatározás hiányában – az utókor több helyre próbálta elhelyezni. A templomosokkal való kapcsolat, főleg Eschenbach olvasatában, behatárolja a lehetséges helyszínt.
A felmerült helyszínek:
Magyar kapcsolatok
A legendák szerint Nagy Lajos királyunk kapcsolatban állt a Grállal. A pálosokhoz való kapcsolata ismert, ők hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.
A Szent Grál a tömegkultúrában
Egy spekulatív elmélet szerint a Szent Grál francia megfejtése „sang royal”, vagyis királyi vér. A monda szerint Jézusnak Mária Magdolnától gyereke született, aki anyjával együtt Galliába vetődött, és az ő utódai lettek a frank királyok.
E legenda ellenére Kis Pippin frank majordomus, 751-ben, a frank nemesek, Zakariás pápa és a rá hallgató Szent Bonifác segítségével, nem átallotta letaszítani a trónról III. Childericet, az utolsó Meroving királyt.
A mítoszt több könyv és film is feldolgozta. A legismertebb Dan Brown regénye, a Da Vinci-kód, amelyet Holywoodban megfilmesítettek.
Ajánlott irodalom
- W. J. Stein: Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral (1927)
- [2]
- Heinrich Teutschmann: Der Gral (1984); A Grál (Bp., é.n., magánkiadás)
- Vámosi Nagy István: Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő (Szeged, 1984; 1985)
- Parsifal a XXI. század embere (Bp., 2003) [3]
- Grál-füzetek – folyóirat a szellemi kultúráért [4]
AJÁNLOM AZ OLDALT
